Tegez család Genealogiája (Frissítés: 2009.11.09. 17:30)

Események

Szülők

Családok

Galéria

tegez-ferenc-miklos- kb4eves

2tegez-lajos-es- tegez-ferenc-miklos

harmath-erzsebet-es- tegez-ferenc-mikos (2)

szalai-miklos-es- tegez-ferenc-miklos

tegez-ferenc-miklos- kb3eves

tegez-ferenc-miklos- keresztelese

dokumentum-1876-ban- keszult- csaladfaterkep

Teljes családfatérkép

0-biciklis-nyitokep- gramps

tegez-ferenc-es- koroknai-timea- eskuvoje-2008-08-03

Elbeszélő

Keresztelés: Újpest
Keresztszülők: Harmat Miklós és Laky Edit

Elbeszélő

Beköszöntő

Hogyan vonultak végig a Tegez-ek a történelmen? Hát leginkább biciklivel.
Legallább is innen nézve.... :-)


A Felvidéken, Nyitra és Komárom megyében volt néhány kisebb falu, ahonnan a Nemes Tegez de Vári család(ok) származnak. Köbölkút, Tegezesborfő (A XVI. század elején születő település neve 1542-ben fordul elő először. Nevét az itt lakó középnemesi Tegez család után kezdik Tegezesborfő-nek nevezni). Illetve kereskedői kapcsolatok révén megtalálhatók Coloswar-on, valamint Szabolcs vármegyében (ahol Anarch és könyékén birtokot kapnak és vásárolnak).

Az 1700-as években a Duna mellett néhány faluban telepedtek le és ahol néhány református egyházközösség is alakult ki így. (Alsódabas, Gyón, Bugyi, Délegyháza, Ordasháza). Természetszerűleg felvetődik a kérdés, mi volt az oka annak, hogy a régi otthont ott hagyták és idegenbe települtek át?
- Két oka is volt. Az egyik gazdasági ok. A település folytán korlátlan lehetőséget nyújtó gazdasági helyzet adódott számukra. A régi helyen nagyon szűk volt a hely és nagyon nagy volt a nyomás azoknak az igazi nagy földesuraknak a részéről, akik, ha nekik úgy tetszett, az efféle kisnemes családokat is ki tudták forgatni nemcsak földjeikből, de ki tudták űzni még házaikból is.
- De a másik ok, ami őket szándékaikban befolyásolta, a vallási elnyomás volt. Ez a kettő nem külön-külön, hanem együtt jár. A hitbeli fanatizmus, ahol lelki hatást nem ért el, ott gazdasági szankciókat foganatosított: elvette a templomot, a lelkész megélhetési lehetőségét megszüntette, de magukat az egyháztagokat sem kímélte. Az üldözés és az elköltözés ezért nagyon megritkítja az ottani reformátusság sorait. Bars megyében a kis Tegezesborfő községben annyira megfogyatkozott a reformátusság, hogy 1818-ban már csak 3 református család van ott.
A végső eredmény az, hogy az Alföldre, erre a török által elpusztított és üresen maradt, gazdaságilag nagy előnyöket rejtő területre tolódik át mind jobban a reformátusság és a magyarság súlypontja. Itt több egyház és falu alakul ki, épül fel, míg a Felvidéken, mely a török hódoltság alatt a magyarság fellegvára volt, éppen a fent tárgyalt okok miatt megritkulnak mind a reformátusság, mind a magyarság sorai. Sok család települ át csupán a kisnemesi rétegből magába Pest megyébe is olyan községekbe, mint Alsódabas, Tápióbicske, Tápiószele, Nagykőrös, Ókécske stb.

Ezen az oldalon a Tegez családdal bármilyen módon rokonságba került családok szerepelnek. Elsődleges cél, hogy rengetegen legyünk, s rácsodálkozzunk arra milyen kapcsolatban vagyunk azokkal, akik a történelmünk izgalmas időszakaiban éltek. Talán így, hogy ők néven nevezhetők, s egy-egy családi legenda is olvasható róluk, közelebb jön hozzánk az az időszak, amelyet történelem tanáraink dolgozatokban követeltek tőlünk.
Aki része ennek a terjeszkedő családfának, s tud még le nem írt részletet valamelyik felmenőjéről, kérem írja meg levélben, hogy a következő frissítésben már mindenki számára olvasható élménnyé válhasson.

Köszönettel: Koroknai-Tegez Ferenc

Elbeszélő

Hogyan kerültek a Tegez-ek Köbölkútról Dabas környékére:

Az Ordasháza (Majosháza) Bugyi környéki lakatlan puszta 1761-ben települt újra Bars és Hont megyei kisnemesek által. A telepitési okmányból kitűnik hogy ez a terület puszta volt és a Wattay-család birtoka. A Felvidékről , Nyitra és Komárom megyéből jöttek a családok és telepedtek Majosháza területén és falut alapitottak .Számos család magával hozta a nemesi levelét .Itt az új hazájukban gazdálkodni kezdtek a kapott földjeiken .
Felvetődik a kérdés hogy miért kellett nemeseknek áttelepülni és falut alapítani , és miért nem volt nekik jó ott ahol eddig éltek.

Nem érdektelenek az egyháztörténelem számára a dogmatikai vitákon túl egyszerű hívei életének külső eseményei, melyeknek során sokszor küzdelmeikben hősi kiállásra, máskor meg régi hajlékaik elhagyására kényszerülnek. Ha nem is hasonlítható ez a migráció a hugenották, vagy a salzburgi protestánsok vándorlásához, lényegében véve ez esetben is ez történt. A Duna mellett két falu telepedett le tehát és két református egyházközösség alakult ki.

Természetszerűleg felvetődik a kérdés, mi volt az oka annak, hogy a régi otthont ott hagyták és idegenbe települtek át?
- Két oka is volt. Az egyik gazdasági ok. A település folytán korlátlan lehetőséget nyújtó gazdasági helyzet adódott számukra. A régi helyen nagyon szűk volt a hely és nagyon nagy volt a nyomás azoknak az igazi földesuraknak a részéről, akik, ha nekik úgy tetszett, az efféle kisnemes családokat is ki tudták forgatni nemcsak földjeikből, de ki tudták űzni még házaikból is.
- De a másik ok, ami őket szándékaikban befolyásolta, a vallási elnyomás volt. Ez a kettő nem külön-külön, hanem együtt jár. A hitbeli fanatizmus, ahol lelki hatást nem ért el, ott gazdasági szankciókat foganatosított: elvette a templomot, a lelkész megélhetési lehetőségét megszüntette, de magukat az egyháztagokat sem kímélte. Az efféle befolyásolásban annak a vidékenk, ahonnan kitelepülnek, bőven volt része, akár a komáromi, akár a barsi egyházmegyi egyházakat nézzük. A komáromi egyházmegyében 1678-1783-ig a legtöbb gyülekezetben szünetel a vallásgyakorlat .

A Hont és Bars megyei egyházközségek üldözéséről pedig egyenesen megdöbbentő beszámolók szólnak. Bars megyében - Nemesoroszi artikuláris helyen kívül - 1724-től 1781-ig minden református gyülekezetben megszűnik a vallás szabad gyakorlata és ennek eredményeképpen alig van református gyülekezet, ahol a lelkész csak egy időre is megmaradhat (88). A két új falu lakosainak legidősebbjei arról emlékeznek, hogy idetelepülésüknek a vallási üldözés volt az oka. Új lakóhelyük hitéletükre nézve sokkal előnyösebb. Régi lakóhelyükön még írni-olvasni sem tanulhattak meg. Az iskola fenntartásának a joga hozzátartozott a vallásszabadsághoz. Ahol a lelkész és tanítónélküli faluban református volt a nótárius, az sem taníthatta őket még 1774-ben, mint ezt a barsi egyházmegyei árva egyházakról szóló kimutatás elibénk is tárja. Úgy nőnek fel, mint a barmok - panaszolják. Addig itt, ha szűkebb keretek között is, de iskolát tarthatnak fenn. Régi helyükön az ellenséges indulatú földesurak: Kazy János, gr. Eszterházy Károly, gr. Mayláth József, de küönösen az esztergomi érsekség a legkeményebben megakadályoztak mindenféle legkisbb lelki megmozdulást, összejövetelt. Addig itt maguk között voltak - s ha tiltott módon is, de tanítójukkal maguknak prédikációt olvastathattak, s egy jóindulatú földesúr oltalma alatt élhettek. Az üldözés és az elköltözés azonban nagyon megritkítja az ottani reformátusság sorait. Bars megyében a kis Tegezesborfő községben annyira megfogyatkozott a reformátusság, hogy 1818-ban már csak 3 református család van ott (89). A füzesgyarmati régi református gyülekezetet - primási birtok - az uraság úgy szétvereti hajdúival, magát a lelkészt sem kímélve meg a testi bántalmazásoktól, hogy 1784-ig itt sincs református egyház (90). Nemesoroszinak, ámbár artikuláris hely, két lelkésze is börtönt szenved, s az üldözés, meg az elvándorló családok után ez az egyház is alig él már a 19-ik század közepén (91). A szintén régi ágói egyház is, az 1733-mal kezdődő 50 éves árvaság után úgy meggyöngült, hogy a türelmi rendelet idején már mint csak filia kelhet életre (92). A szodói és pozbai egyházközségeknek, ámbár nagyobbára nemes közbirtokosok a lakosai, sincs lehetőségük arra, hogy lelkipásztort tartsanak (93). A Hont megyei kis ternyei református egyház is, földesurának (Eszterházy gr.) kegyetlen haragja miatt, szinte elpusztul a XIX. Század elején (94). Nagypeszeknek, mivel Hont megyében nem dühöngött annyira az üldözés, mindig volt lelkésze és népe így aránylag eléggé együtt maradhatott (95). A komáromi egyházmegyében Paczolaj községnek ma egyáltalában nincs református lakosa, de tudomásunk sincs róla, hogy itt valaha egyházközösség lett volna. Tornóczról is azt tudjuk, hogy róm. kat., s a múltban itt levő protestánsság is inkább evangélikus volt. De Alsőszöllőst, melynek kb. egyenlően volt református és r. kat. Lakossága, érzékenyen érintette a református családok elvándorlása (96). Farkasd és Magyarsoók-Szelőcze református egyházközösségei mind e mai napig megmaradtak ugyan, mivel kezdettől fogva elég nagyszámú református lakott bennük és egyházközségók is volt mindegyikben Ember Pál idejében is (97), de Magyarsoók-Szelőcze túlnyomóan rk. Jellegű községgé lett (98). A komárommegyei Udvard községben pedig - ámbár Ember Pál szerint volt református egyházközsége - annyira megfogyatkozott a reformátusság, hogy 1890-ben 4200 lakosból alig van református, s templomuk is csak 1890-ben épült fel. Tudományos szempontból érdemes volna megvizsgálni azt a kérdést is, hogy a magyar családoknak erről a vidékről való elköltözése mennyire befolyásolta a magyar-szlovák nyelvhatár eltolódását, de ezt hagyjuk világi tudósainkra (99). Ennek a kérdésnek a végső eredménye az, hogy az Alföldre, erre a török által elpusztított és üresen maradt, gazdaságilag nagy előnyöket rejtő területre tolódik át mind jobban a reformátusság és a magyarság súlypontja. Itt több egyház és falu alakul ki, épül fel, míg a Felvidéken, mely a török hódoltság alatt a magyarság fellegvára volt, éppen a fent tárgyalt okok miatt megritkulnak mind a reformátusság, mind a magyarság sorai. E két község lakosságának a többszöröse települ át csupán a kisnemesi rétegből magába Pest megyébe is olyan községekbe, mint Alsódabas, Tápióbicske, Tápiószele, Nagykőrös, Ókécske stb. Az még a következő részletekutatásra vár, hogy a török hódoltság megszűnése utána a magyarság és a reformátusság új elhelyezkedése után a a mai egyházi és néprajzi térkép kialakulása miképpen megy végbe.

Elbeszélő

Tegzes István 1341-03-25 Borfew (Tegzesborfő) Lyucas falu birtoklása

DL 47851
Kelt: 1341-03-25

Kiadó: PÁL ORSZÁGBÍRÓ

Régi jelzet: Q 10
Fennmaradási forma: Tartalmi átírás 1364
Megjegyzés: CSONKA

Regeszta: duodecimo die diei medyXLme. Pál országbíró ítéletlevele a Nadasd-i Moch fia: Lukács felperes között egyrészrõl és Borfew-i Tegzes István fiai: Tamás, Mykch, Zomor és Beke alperesek között másrészrõl a Hont megyei Lyucas falu birtoklása miatt Hont megye hatósága elõtt indult, majd ítélethozatalra az országbíróhoz áttett perben. Bemutatták bizonyítékul a sági konvent 1312-ben és 1339-ben kelt két kiadványát. Teljes szöveg, csonka, átírja a garamszentbenedeki konvent (DL 41329), tartalmilag Kont Miklós nádor 1364. február 25. (41566). Hártya, hátlapján pecsét helye. � Regeszta forrása: OL regeszta (Ila)

Elbeszélő

Thegzes Péter 1464-02-29 Bachka Szabolcs megyében birtokot vesznek
Bácska

DL 68653
Kelt: 1464-02-29
KeltHely: Buda Pilis m

Kiadó: MÁTYÁS 1 KIRÁLY

Régi jelzet: Q 28 / 28
Fennmaradási forma: Eredeti
Pecsét: Alul
Nyelv: Latin
Irattípus: megerõsítõ
Link with Hit in itnévmutató — tárgymutató

Regeszta: Mátyás király hozzájárulását adja Bachka-i Thegzes Péternek és fiának meg unokáinak, hogy Kapoch-i Simontól megvegyék 600 aranyforintért a Szabolcs megyei Apathy birtokot a pécsi káptalan oklevele szerint. - Töredezett. - Szöveg alá nyomott pecsét töredéke. - Regeszta forrása: OL regeszta (Érszegi).

Elbeszélő

Thegzes László 1498-11-03 Anarch (Anarcs) birtokadomány?



DL 24863
Kelt: 1498-11-03

Kiadó: ULÁSZLÓ 2 KIRÁLY

Régi jelzet: Q 311 / 953 20
Fennmaradási forma: Átírás 1498

Regeszta: II.Ulászló király meghagyja a leleszi konventnek, küldje ki hites emberét, hogy annak jelenlétében a királyi ember Bachka és Bwro Zemplén, Monostor Bihar, Kekche Szabolcs megyékben fekvõ és a többi ugyanezen megyékbe esõ possessiók és a bennük levõ királyi jog birtokába királyi adomány címén Bachka-i Miklós egri prépostot, Anarch-i Tegzes Lászlót, Istvánt és Györgyöt név szerint felsorolt társaikat bevezesse. - Regeszta forrása: OL regeszta (Ila).

Elbeszélő

Thegzes Péter 1500-09-25 Anarch (Anarcs) birtokrészátadás

DL 24590
Kelt: 1500-09-25

Kiadó: VÁRADI KÁPTALAN

Régi jelzet: Q 311 / 305 11
Fennmaradási forma: Átírás 1519

Regeszta: A váradi káptalan bizonyítja, hogy Vingarth-i Gereb Péter nádor 1500 aug.26-án kelt mandátumában foglalt ítéletét Chiarnavoda-i Egyed név szerint felsorolt leányai és Rosal-i Kun László, Kristóf, Jakab és János meg Anarch-i Tegzes Péter között az elhalt Chiarnavoda-i Jánosnak az Ugocsa és Szatmár megyék Thurcz, Varalya, Darocz s a többi név szerint feljegyzett possessiókban bírt birtokrészei ügyében végrehajtották. - Regeszta forrása: OL regeszta (Ila).

Webcímek

1. Tegezesborfő
2. Köbölkút

Családfa

1. Tegez Ferenc György;
   1. Harmath Erzsébet;
      1. Tegez Ferenc Miklós;
         1. Koroknai Tímea;
            1. Koroknai-Tegez Dóra;
         2. Garay Krisztina;
            1. Tegez Anna Eszter;
            2. Tegez Ákos Bence;
            3. Tegez Balázs András;
      2. Tegez Monika Klára;

Ősei

Tegez Ferenc Miklós;

Tegez Ferenc György;

2. Tegez Lajos;

1. Tegez Lajos;

2. Tegez András;

Kovács Lídia;

Höss Julianna;

Höss Sándor;

Nagy Susánna;

Hammer Amália;

Hammer Ferenc György;

Szecsányi Jozefina (Janka);

Harmath Erzsébet;

Harmat József Ferenc;

Hably József Alexander;

Hably Johann Eduard;

Wanitschek Maria;

Hrncsir Franciska;

Hrncsir Frantisek;

Baranek Julianna;

Szalay Vilma;

Venczel Vilmos;

1. Venczel András;

Zöglin Leopoldina Joanna;

Oberroithmair Anna;

Oberroithmair Peter;

Roithner Maria;